Katarzis

Nem akart szexelni, csak hazaérni

 

   A két lány csak nevetett az idős bácsin.

 “Méghogy csak két óra múlva megy a legközelebbi busz?! Mit beszél ez a buta vénember? Persze ennyi csak a dolga, hogy támaszkodjon itt a botján és beszólogasson mindenkinek!”

Leültek, egyedül voltak a faluvégi buszmegállóban. Röhögcséltek még néhány percet, de már egyre sűrűbben néztek rá karórájukra. “A busznak már itt kellene lennie.”  Az öreg a megállóval szembeni kispadon csak ingatta a fejét.

Mikor odaléptek a táblához, megnézni, pontosan akkor hány percet is kell még várni, alig akartak hinni a szemüknek. 

“Micsoda? Basszus, az a busz csak iskolai napokon megy! Hát ezt jól benéztük! Igaza volt az öregnek!”

És tényleg! A busz, amelyikre számítottak már 1 hete nem járt. Egy hete, hogy megkezdődött a nyári vakáció.

“Most mi legyen?”

10 percig tanakodtak, mit lehetne csinálni, de senki nem jutott eszükbe, akinek lehetett volna szólni, hogy gyorsan fuvarozza haza a lányt. Pedig neki két órán belül haza kellett jutnia. A kétségbeeséstől már majdnem sírva fakadt.

Egy bordó színű autó közeledett, kezdett lassítani.

-Úristen! Ez meg akar állni! Ismered?

-Csak látásból. Az apja “valaki”, mindig nyakkendőben látom, hol ő, hol ez a srác jár ezzel az autóval.

És az autó tényleg megállt a két lánynak.  Jóképű fiatalember szólt ki az ablakon:

-Lányok, elvigyelek bennetek?

-Csak én utazok.

-Semmi gond, gyere. Egy pillanat, ezt hátrarakom. 

Még ment egy igazi barátnős búcsúpuszi és ölelés, aztán a lány beült az idegen autóba, annak reményében, hogy 20 percen belül otthon lesz, és ahogyan délutáni műszakban dolgozó édesanyjának ígérte, el fog menni az öccséért az óvodába.

Semleges dolgokról kezdtek beszélgetni. Időjárás, ritka buszjáratok arrafelé, elég jól sikerült bizonyítvány.

A srác letért a főútról, és egy félreeső falu felé vette az irányt.

-Ne haragudj, tennem kell egy kis kitérőt, be kell szaladnom az egyik kollégámhoz, de azonnal megyünk tovább.

– Természetesen! Intézd a dolgaidat nyugodtan, ezért nem kell elnézést kérned tőlem.

Beérve a faluba egy bár előtt álltak meg, a fiú bement, de 3 perc múlva már jött is, egy dosszié volt nála és egy doboz csokoládé.

Ismét elnézést kért, rámosolygott a lányra, majd mielőtt indított, átnyújtotta neki a  bonbont.

-Köszönöm, de nem kérek!

-Ugyan már, bontsd fel, egyél!  Neked vettem.

-Nekem? Nem fogadom el, ha te sem kérsz, inkább ki se bontsd. Én nem fogok enni belőle.

-Vigyázol talán a vonalaidra? Felesleges! Nagyon csinos vagy így is. Nagyon szép lány vagy.

-Óh, köszönöm. -mondta ő, de közben tudta, a fiú csak kedveskedni akar, nem érzett magában most sem, máskor sem semmi jelentősebb szépséget.

Egyszerűen nem volt egy tipikusan szép lány. Arca inkább érdekes, mint bájos; szemei kicsik, ajkai vékonyak, az ideális női arctípus igazán távol állt tőle. Ha volt is a lányban valami nőiesség, ő mindent megtett, hogy azt is elrejtse, most is egy kopottas farmert, kockás inget és egy sportcipőt viselt. Ha akart, tudott ő igazi nő is lenni, egy erősebb smink csodákat művelt az arcával, alig lehetett ráismerni, ha pedig magassarkút húzott, senki nem mondta meg, hogy nem ebben jár mindennap. Csak ez nem ő volt, és ha tehette, kerülte is ezt a stílust, maradt inkább a hűvösen szolid önmagánál. 

Elhagyták a községet, pár kilométer még, és visszakanyarodnak az útra, a főútra, ami a ő falujába visz.

De akkor a srácnak más jutott eszébe.

-Figyelj, ha már ilyen jól összejöttünk, nem volna kedved valami izgalmashoz?

A keze megindult a lány combjai felé. Ő rögtön tudta, hogy a fiú mire gondol. Meghűlt ereiben a vér.

Ledobta a srác kezeit a lábáról.

-Nincs kedvem semmiféle olyanhoz, amire te gondolsz. Vagy ezért álltál meg? Ezért vettél fel?

-Nem! Kettőtöknek álltam meg. Nem mintha nem bírnék el két csajjal is, de akkor még eszembe sem volt ilyesmi. Csak te beindítottad a fantáziámat. Szép vagy és kívánatos.

-Kösz, de nem vagyok az a fajta. Nem szoktam férfiakkal 10 perc ismeretség után lefeküdni.

-Tényleg, nem? Már legalább 20 perce az autómban ülsz. De mondd, barátod van?

-Igen, van.

-És vele szoktad csinálni, nem?

-Ehhez semmi közöd. Állj meg inkább, szeretnék kiszállni. Köszönöm, hogy eddig elhoztál.

-Nekem meg feleségem van, tehát kvittek vagyunk. Nem kell erről senkinek tudnia, jól érezzük magunkat kicsit, aztán kész! Jó lesz, meglátod! Gyengéd leszek veled.

Ahogy ezt kimondta már kanyarodott is egy oldalra eső földútra, be a mezőséget átszelő ösvényre.

-Mit csinálsz? Hová mész? Állj meg, én kiszállok! Állj meg!

Egyre hangosabban kiabált, de a srác már csak az útra koncentrált, ami egyre keskenyedett, egy erdő felé vezetett. A lány hiába kérte, hogy forduljon vissza. Egyre jobban feszült a nadrág a vezetőülésen, egyre nagyobb rettegés lett úrrá a másik oldalon.

-Állj meg, vagy kiugrok!

A srác csak nevetett, már oldalra sem nézett. Még jobban beletaposott a gázba.

A lány kinyitotta az ajtót.

-Mit csinálsz, b.zd meg! -még hallotta a dühös kiáltást, ami úgy tűnt, inkább szólt az autó fényezése miatti aggodalomról, mint arról, hogy neki baja eshet. Az útszéli félig elszáradt magas szúrós növények kíméletlenül csapdosták a kinyitott ajtót. A srác kicsit lelassított, majd beljebb húzódott az útra, és ismét a gázra lépett.

A lány a következő másodpercben át sem gondolta mit tesz. Kihasználva a lassulást, kiugrott az autóból. A földre esett, bele az útszéli durva növényzetbe, egyet még perdült magán, bal lábával pedig sikerült épp egy sártócsába beletérdelnie. Kicsit megütötte magát, de azonnal felugrott s mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, megigazította a ruháját és sietve elindult visszafelé az úton. A fiú is megfordult az autóval, melléért, még kikiabált egy “büdös k.rvá”-t majd elhajtott.

A lány kiért a földútról, vissza a rendes útra. Nagyjából tudta, hol jár, a falu, amit elhagytak és a leágazás kb. 7 km távolságra van egymástól. Ha visszafordul a faluba, onnan soha nem jut haza. Inkább gyalogol ki a főútra.  A nadrágja csupa sár, legalább szárad, mire emberek közé ér.

Nem akart szexelni, csak hazaérni

 

 Sehol egy lélek, csak mező, kicsit messzebb erdők. Az ország közepe, mégis a világ vége. Ezekbe a falvakba az ott lakókon kívül a kutya sem jár. Ezért nincs buszjárat sem, csak nagyon ritkán.  Zsáktelepülés az övék is, ha nincs busz, nagyon nehéz hazajutni. Gyakran kényszerülnek az arrafelé élő emberek stoppolni. De mivel idegen ritkán jár arra, nem is igazán kell félni, hogy ismeretlenül megáll valaki. Az ember általában a saját falubelijét stoppolja le, akik a városba járnak dolgozni, reggel-este van inkább esély, hogy felveszi az embert valaki.

 

Az első sokk után kattogni kezdett az agya.

Minden valaha hallott szitkozódás most életre kelt a fejében, saját gondolatai lettek, saját kimondatlan szavai. A lelkiismeretével sem volt egy hullámhosszon.

Feljelentem, mit gondolt, ki ő,  neki mindent szabad? És mit gondolt rólam, ki vagyok én? Vesz nekem egy kis édességet, aztán ettől a karjaiba omlok? Istenbizony feljelentem, ha hazaérek, ezt nem ússza meg ennyivel.

-HA-HA-HA! Feljelented? Ugyan már, ne nevettess! Mégis mi lesz abban a “jelentésben”? Merthogy a világon semmi nem történt, gyakorlatilag  hozzád sem ért?

-Nem ért hozzám, ez igaz! De ez nem rajta múlt. Mi történik vajon, ha nem menekülök el tőle?!

-Buta liba! Mi történik, ha… Erre akarod alapozni a feljelentést? Mi történik ha…

-Hát…De mégiscsak elrabolt! Kértem, hadd szálljak ki, ne engedte!

-Júúúj, emberrablás! Nem nézel te kicsit túl sok krimit? Milyen emberrablás történt itt? Betuszkolt az autóba? Kést tartott a hátadhoz? Annyi volt, hogy beültél egy autóba, önszántadból, a vezetője pedig ment, ahová ő akart. Ezt vállalnia kell minden stopposnak. És mindenkinek, aki elmegy egy ismeretlen emberrel. Csak magadnak köszönheted! Te vagy a hibás! Te vagy a hibás!

-Igen, magamtól ültem be. De akkor mégis minek nevezhető, ha ki akarsz szállni egy autóból, és nem engedik? Fogvatartás. Ki tudja, mi történik, ha nem ugrok ki, még jó, hogy nem ment annyira gyorsan!

-Ez azért veszélyes volt.  Mégis büszke is vagyok rád! Nem merte volna mindenki megtenni! Tökös csaj vagy! De azért hagyd ezt a feljelentés-dolgot. Semmi értelme nem lenne. Nem történt veled olyan dolog, amivel foglalkozna a rendőrség, csak magadat tennéd nevetségessé.  Beülni egy idegen autóba! 17 évesen lehetne több eszed is! Bamba tyúk!

-Tudom, az vagyok, de akkor ne is csináljak semmit? Andrisnak elmondom!

-Persze! Mondjad csak! Puszta kézzel fogja megölni. Majd megy a börtönbe. Miattad. Jársz hozzá beszélőre évekig, szuper közös életkezdés.

-Tényleg, neki nem szabad megtudnia! Bajba keverheti magát. Embert ölne értem. És anyuéknak sem mondok inkább semmit! Anyu így is fájlalja a szívét minden nap. Belebetegedne, ha megtudná, mi történt velem. Megmondaná, hogy ezért szajkózta éjjel-nappal, hogy vigyázzak magamra. Jön majd a dráma, hogy semmit nem ért a 17 év nevelés.  Nem okozok neki ekkora bánatot. Senkinek nem fogom elmondani, soha!

 

 

Jó félórás gyaloglás után ért ki a főútra. Még 15 km-re volt a falujától. Csak ment, ment az útszélen, hátra sem nézett, A nadrágja is megszáradt és finom dörzsölés után  már csak porosnak mutatkozott. 

Negyedórát gyalogolt, amikor az egyik mellette elhaladó autó finoman visszatolatott.

-Te aztán nem semmi vagy! Luxus hátranézni? Luxus felemelni a kezedet? Vagy tényleg hazáig akartál sétálni?

A szomszéd srác állt meg mellette. 10 perc alatt otthon volt. Még mielőtt elindult volna az óvodába, gyorsan kimosta a nadrágja fél szárát, a sárosat, semmi nyoma ne legyen ennek a délutánnak. Még így is időben odaért.

 

Szerencsés lány.

Soha nem tulajdonított olyan nagy jelentőséget ennek az eseménynek. Nem voltak miatta álmatlan éjszakái sem rémálmai.

Csak mostanában jut egyre gyakrabban eszébe ez az eset. Csak mostanában szorul össze a szíve, ha ránéz gyönyörű lányaira, akik a szeme láttára érnek buta borzos kis csitriből ellenállhatatlan nővé. Csak mostanában jut eszébe, hogy belevegye a napi imába:

Istenem, kérlek, ne engedd, hogy bárki hozzájuk érjen…csak ha azt ők is szeretnék.

 

Nyár, szabadság, szerelem! Vigyázz magadra, hogy a fiatalságodra visszagondolva tényleg csak ennyi jusson eszedbe!

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!