Katarzis

Ha a blogomat papíron vezetném

 Nemcsak mostanság, régen is -a nőknek elsősorban- igényük volt arra, hogy valamiképp megőrizzék az értékesnek vélt gondolataikat.

 A lányok általában naplót írtak, sokan inkább csak titokban, de abba belekerült a napi történéseken kívül sok szép vers, dalszövegek, fénykép minden imádott hírességről és egyéb, színes magazinokból kivágott érdekesnek talált képecske. A kézről kézre járó emlékkönyvben pedig felénk mindenre kiterjedő kérdőív is helyet kapott, ami a legintimebb magánszféránkba is betolakodott, de valahogy senki nem bánta, és alig vártuk, hogy írásban választ adjunk az olyan kérdésekre, hogy “Megfogta már a kezed?” vagy  “Ki a kedvenc énekesed?”

 A kamaszos dolgok később háttérbe kerültek, már inkább recepteket gyűjtögettünk és írtunk tele azokkal 1-2 füzetet is, emellett újságokból is kivágtuk a hasznos cikkeket, ha a benne lévő mondanivalót méltónak találtuk a megőrzésre.

  Más időket élünk. De az értékmegőrzés igénye a mai napig megmaradt a nőkben.

 

  Épp egy bejegyzés részletei kezdtek a fejemben összeállni, amikor a Pink Dust blogon egy érdekes játékfelhívásra lettem figyelmes:

Ha a blogomat papíron vezetném-blogger játék

 

Ez még inkább megadta a löketet, hogy egy nem igazán eldicsekedni való dolgot magamról megosszak veletek. (Ti is játszhattok, katt a fenti címre! )

Csak én már megszegem a játékszabályt, mert az eredeti felhívás szerint arról kellene írnom, hogyan blogolnék internet nélkül, én pedig inkább azt mesélem el, hogy miért nem blogoltam internet nélkül. És itt nem is az interneten van igazán a hangsúly, hanem inkább az írógépen. Nálam az írógép hiánya (és a gépírás gyakorlatának hiánya) tette lehetetlenné, hogy papírra vessem azokat a dolgokat, melyeket szerettem volna megőrizni az utókornak.

 

Nem is volt az annyira régen. A Nagylány még kicsi volt, a Kicsilány pedig még csak a vágyaimban létezett (vagy ott sem), s rajtam egy olyan pánik lett úrrá, hogy bármikor meghalhatok, ezért az összes tudásomat, az addig megszerzett tapasztalataimat le kell írjam egy naplóba, hogy a lányom- ha felnő- könnyebben boldoguljon az élet rögös útján.  Sok-sok hasznos dolgot képzeltem bele, recepteket is, életvezetési tanácsokat is, és minden napra egy szellemi útravalót. És persze vicceket, mert a humor az orvosság, ezt még padlóra kerülve is mindig érzékeltem. Hát ilyenekkel szerettem volna megtölteni azt a könyvecskét.

Sajnos csak néhány lapig jutottam. Nem, nem haltam meg közben, 🙂 csak rájöttem, hogy bármit kezdek írni, legfeljebb az első három sor olvasható, onnantól a kezem irányíthatatlanná válik, s csak valami ocsmány macskakaparás kerül a papírra a hasznos vagy épp humoros gondolatok betűkké formálása helyett. Az írásom nemcsak csúnya és olvashatatlan, de a sorokban sem tudok megmaradni, pedig jó a szemem, látok rendesen, inkább a kezem nem akar engedelmeskedni és húz félre, mintha nem is én irányítanám.

Feladtam. Hiába írok, ha nem lehet kiolvasni. Tudom, engem is mennyire idegesít más olvashatatlan írása, úgy döntöttem tehát, nem kockáztatom, hogy a gyerekem “édesanya drága sorainak” olvasása helyett a haját tépje az idegtől, hogy “vajon mit akart anyám mondani itt, az 5. sorban?”.

Így nem lett semmi a könyvből. 

A szépírásommal az iskolában is voltak gondok. Pedig minden új füzetet úgy kezdtem, hogy ebbe tényleg szépen fogok írni. Soha nem sikerült. Nem egyszer kellett átírnom a már majdnem betelt füzetet, a tanárok ki voltak rám akadva, hogyan írhat ilyen rondán egy színjeles tanuló, én átírtam becsületesen, mondanom sem kell, hogy az új példány sem lett sokkal szebb. Egyszer az egyik osztálytársam odavetette, hogy mit szenvedek vele, fénymásoltassam át és kész, aztán pár másodpercig még örültem is a könnyű megoldásnak, aztán esett le, hogy ami ronda, az fénymásolva is ronda lesz.  Az a vicc az egészben, hogy ő tényleg komolyan gondolta. 

Az írásom a mai napig nem lett szebb. Nemrég a gyereket cetlivel átküldtem a kisboltba, jött vissza, hogy az egyik dolgot hárman sem tudták kiolvasni, a boltos néni meg még két vevő is próbálta, de megfejthetetlen volt számukra, hogy mi van a rizs és az ásványvíz között. Mehetett vissza a lelkem sütőporért. 

 

Ez egy süti receptje. Na jó, itt tényleg nem törekedtem a szépírásra, de ha igyekszem, akkor sem sokkal jobb.

Ez egy süti receptje. Na jó, itt tényleg nem törekedtem a szépírásra, de ha igyekszem, akkor sem sokkal jobb.

  A világ változik. Már nem számít milyen a kézírásom, írhatok blogot egy ilyen “súlyos fogyatékosság” mellett is, mint a szépírás hiánya. Bízok abban is, hogy minél több emberhez eljutnak a soraim és minden egyéb, amit megmutatni szeretnék. Igyekszek szép, hasznos, humoros, érdekes dolgokkal megtölteni ezt a blogot. Hiszen annyi minden van, amit érdemes megőrizni, de nem csak összeharácsolni magunknak, másnak is megmutatni, más is találjon benne örömet  🙂 .

 

Mit jelent nekem blogot írni?

 

“Blogolni annyi, mint befogadni a világot, aztán abból és magamból is valamennyit visszaadni az olvasóimnak.”

 

És tudod, milyen megtiszteltetés, hogy ezt az egyszerű kis mondatot a  Blogokról. Neked. csapata értékesnek találta?  Még nyertem is vele!

Blogolsz vagy kacérkodol a gondolattal, hogy belevágsz? Őket mindenképp érdemes követni, én is tőlük tanulok.

 

 

És a KATARZISba belelapoztál már?  Ígérem, minden sorát el fogod tudni olvasni. Nem macskakaparás.

És hogy mit találsz itt pontosan?

 

Női szakasz– divat, egészség, szépség, fitnesz-mindenféle csajos téma. Anyasággal kapcsolatos írásaim. Hasznos tudnivalók házitündéreknek vagy csak úgy általában mindenkinek.

Gasztroblog része nagyon fontos számomra. Emlékszek, nagyon sok receptet a Mamától (anyós) tanultam, aztán pár év múlva már ő kérdezte tőlem, mit hogyan kell, mert elfelejtette. Hát ezért jó ezt megőrizni, bármikor, fiatalon is szenilissé válhat az ember. Lesznek itt különlegességek, de néhány olyan egyszerű recept is, hogy talán kommentben azt is megkapom majd, hogy “mikor várható a tükörtojás sütésének részletes leírása?”, dehát az alapok is kellenek, az én lányom egyelőre egy nokedlit sem tudna elkészíteni.

Érdekes-máshol láttam, olvastam, de nem akarom elveszíteni, “nekem is kell oolyan!”. Ez a kategória csupa felhőtlen szórakozás, sok-sok képpel, gyakran videókkal.

Nagyvilágismerd meg a világot, amelyben élsz! Az egyik kedvenc kategóriám, kimeríthetetlen témakör.

Lelkünk világa-inspiráló idézetek, önismereti tesztek, minden, ami közelebb hozza a harmóniát. És minden, ami megérintett, még ha nem épp pozitív értelemben is. Értsd: meghatott, felzaklatott, megkönnyeztem, csordultig telt a szívem szeretettel vagy épp haraggal, visszatért a hitem az emberiségbe vagy épp most veszítettem el teljesen.

 

 

Hát ez a KATARZIS.

Egy 12  évvel ezelőtt elképzelt projekt megvalósítása.

Egy álom beteljesülése.

 

HNCK3988

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!