Katarzis

Mától nem falok fel mindent, ami ehető

 

 Soha nem kellett a testsúlyom miatt aggódnom. Sovány voltam és kész és az sem zavart különösebben, hogy néhány ismerősöm halálos betegnek gondolt emiatt.

Az első terhességem karcsúságomon semmit nem változtatott, akár el is titkolhattam volna. Emlékszek, egy rokon kérdezte is tőlem “és megérezted már a babát?” Akkor voltam a 9. hónap közepén. (A 4. hónapban érzik meg a nők az első magzatmozgásokat.)

A második terhességgel már felszedtem néhány kilót, az orvosom ingatta is a fejét, én pedig örültem, hogy végre nem 48 kiló vagyok. De a szülés után fél évvel már a medencecsontjaim is helyreálltak, büszke voltam magamra, kell egy nőnek az alakját tekintve annál nagyobb dicséret, mint az, hogy megkérdőjelezik, hogy ő már szült gyereket?

 

Most pedig  kétségbe vagyok esve.

Hogy mi történik velem, rejtély. Szemmel láthatóan hízok el comb- és fenékrészen, a helyzet annyira súlyos, hogy lassan egyetlen nadrágom sem jön rám. 

Vége az aranyéletnek.

Soha nem kellett fogyókúráznom, diétáznom, kalóriákat számolni, méricskélni magamat. Még szobamérlegem sincs.

Ehettem amennyit bírtam. És ettem is. Mert ha nem! Fogytam, látványosan fogytam. Ha lebetegedtem, például volt 1-2 napos lázas betegségem valami vírus miatt, az mindig 5 kiló mínuszt jelentett nekem. Ritka dolog, de ha jól akartam kinézni, nem pedig csontkollekciónak, akkor ennem kellett.

És ez belém rögzült az évek alatt. Ettem akkor is, ha nem voltam éhes, unalmamban is, mostanában már ha ideges voltam, akkor is. Mindent. Sütiket, csokikat, nápolyit, ittam a cukros üdítőket, szörpöket, volt étel, amit csak azért ettem meg, mert sajnáltam kidobni. Csak évekig nem látszott ez rajtam.

De nem is az bánt, hogy minden elegánsabb szoknyámat és nadrágomat kihíztam. Ez csak az egyik problémám. (Mert azért még az elasztikus cuccokat magamra cibálom.)

Mától nem falok fel mindent, ami ehető

Kép

Sokkal jobban bosszant, hogy egy gondolat befészkelte magát az agyamba, mégpedig az, hogy ez a hízás nem természetes. Jó lenne ráfogni például az antihisztaminra, amit augusztus óta szedek, hogy mellékhatás így meg mellékhatás úgy, de ez hamarabb elkezdődött, még valamikor a nyáron, amikor eszembe sem jutott az a rohadt parlagfű. Akkor kezdtem el tornavideókat keresni, és találtam is, itt és itt te is megnézheted. 

De gondolok még valamilyen anyagcserebetegségre vagy hormonzavarra.

De a tegnapi bejegyzésem lerántotta a leplet rólam, tükröt tartott elém. Csak az evésről tudok beszélni. Csokikról, arról hogy még éjfélkor is eszek és hogy a kedvencem nem is a gyümölcs-saláta, hanem a rántott csirkecomb. Kell akkor itt keresni mellékhatásokat vagy nehezen felismerhető hormonbetegségeket?

Egyszerűen rosszul étkezek. Minőségben, mennyiségben egyaránt.

Ezért ma egy fontos döntést hoztam.

 Fogyókúráznom kell!

 

Vagy ha nem is fogyókúráznom, de jobban odafigyelni arra, hogy mit és mennyit eszek.

És nem azért mert ez a divat, hanem mert az egészségem forog kockán.  Azt már most érzem, hogy a csontjaimat ez a pár plusz kiló is megterheli.

Ez persze nem jelenti azt, hogy mostantól nem lesznek nálam sütireceptek; lesznek, de ne lepődjetek meg, ha szuperegészséges kajákat is hozok. Ha nekem beválik valami, itt is megosztom.

Lelkesedésem hatalmas, hiszen ma kezdtem.

 A minden kezdet nehéz ráadásul nálam nem is érvényes, mert délig ugye eszembe sem jut, hogy enni is kellene, van 2-3 kávé, az abban lévő cukor ad annyi energiát, ami nekem a délelőtti elfoglaltságokhoz kell. (Igaz, nem kapálni járok, akkor biztosan már fél nyolckor kenném a zsíros kenyeret.)

Dél körül aztán megettem egy picike szelet olajban pirított kenyeret (bundás kenyér-maradékot, de tojás nélkül 🙂 )  és a gyümölcskosárból egy szép nagy körtét, később pedig apró őszibarackot raktam el, abból is ettem néhányat.

Mi volt ez nekem? Semmi! Nem én mentem a boltba, mert kopogott a szemem az éhségtől, s azt mondják, olyankor nem ajánlott. De hozattam rozskenyeret, erre mit látok rajta, még kalóriadúsabb, mint a fehér. Ezt most nem értem. (De még mennyi mindent nem!) Na nem baj, akkor is egészségesebb, és én még szeretem is azt a furcsa ízt. Egy kis kemény sajttal és paradicsommal akartam enni belőle, de valaki megette előlem a sajtot, így ehettem 3 hajszálvékony szelet szalámit. És persze paradicsomot, de azt eszek fogyókúra nélkül is.

 Hát nem laktam jól. Majd megvesztem az édességért, a szénhidrátért.

 Ezért hirtelenjében sütöttem egy zabpelyhes kekszet, mindenféle magvakkal, csak mazsolával és mézzel édesítettem. Ezt eszegetem egész este. Majd hozom a receptjét és a mézes krémesét is, ami a hétvégén készült, amikor még nem akartam olyan egészségesen étkezni.

Pedig nem kellett volna mindenről lemondani, csak mértékletesnek maradni, és nem ringatni magamat abban a tévhitben, hogy “én úgysem fogok soha elhízni, ehetek amennyit akarok!” Ugye, hogy nem!?

 Ma megmértem magam a barátnőmnél. Majdnem 10 kg-mal vagyok több, mint márciusban. És ez mind ezekre a kényes részekre ment. Egy hét múlva újra megnézem, mennyit mutat a mérleg. Hogy mi lesz, ha mégsem fogyok egyetlen dekát sem? Erre gondolni sem merek. Egy kedves ismerősöm jut mostanában eszembe, hatalmas, kövér asszony volt, aztán egyszer mutatta a fiatalkori fényképét: 30 évesen még nádszálvékony, mint én mostanáig. Nem ez a tragikus, hanem az, hogy ő már nem él, mert rejtett cukorbetegsége volt, amit csak akkor vettek észre, amikor már mindenét tönkretette. Láb nélkül, megvakulva halt meg alig 50 évesen, mert az elhízásról, aztán pedig a cukorbetegsége tüneteiről is úgy gondolta, hogy az a korral jár.

Mától nem falok fel mindent, ami ehető

Tudom, hogy manapság már minden betegséget könnyen ki lehet szűrni. Fogok én is lépni, ha úgy látom, ez a kis fogyókúra semmi eredménnyel nem járt. De azt már megfogadtam, hogy az egészséges táplálkozásra ettől függetlenül is odafigyelek ezentúl, jobb későn, mint soha elkezdeni.

 

 Ez a zabpelyhes keksz nagyon bejött nekem. Végülis a végeredmény ugyanaz, mintha megettem volna 30 dkg lekváros linzert. Jól érzem magam és éhes sem vagyok.

És jól érzem magam, mert elindultam egy úton, ami biztosan más lesz, mint a megszokott, de reménykedek, hogy van bennem kitartás és holnap nem kerül valahogy a kosaramba egy csomag mogyorókrémes nápolyi.  

 

Mától nem falok fel mindent, ami ehető

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Katarzis Facebook oldalához vagy az oldalsávban iratkozz fel a hírlevélre, így nem maradsz le semmiről.

Ide kattintva visszajutsz a főoldalra, itt pedig blogom előszavát olvashatod.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Katarzis blog says: (előzmény @Diet Maker)

    Nekem ezzel kapcsolatban még nagyon sok tanulnivalom van, mert tudom, hogy a helyes táplálkozás és az egészséges életmod nem csak annyit jelent, hogy sok zöldség és gyümölcs (a fél kilo fehér kenyér után).
    Gratulálok a kitartásodhoz és köszönöm, hogy drukkolsz nekem! 🙂

  2. A reggeli hiánya tényleg rossz, de miért baj éjfélkor vacsorázni? Ha addig van fent, akkor is enni kell. Ha egész este nem fekszel le, akkor egész este enned kellene. Nagyon sok tévhit van az éjszakai evések körül és rengetegen beleesnek úgy abba a csapdába. Ennek ellenére drukkolok neked, tudom milyen az amikor az ember egyre jobban elhízik, én is átéltem, de sikerült lefogynom.

  3. Katarzis blog says:

    Kedves Alex!
    Hiszek neked, de egyelőre én akkor is boldog leszek, ha el tudom hagyni a rengeteg édességet, szénhidrátot, amit idáig nap mint nap megettem. Egy másik cél még az első napokra, hogy időben a helyes útra álljak vissza, tehát hogy ne éjfélkor vacsorázzak meg és ne délben reggelizzek. Ezek nem is diétahibák, ezek egyszerűen nagyon rossz szokások, függetlenül attol, hogy kell-e valakinek diétáznia vagy sem.
    Mint írtam is, én nem vagyok kegyetlenül elhízva. MÉG most. És ezt a 10 kg-ot is elviselném, ha arányosan ment volna az arcomra, karomra, melleimre. De hogy lassan ne tudjak leguggolni a saját combomtol, ez nekem szokatlan. 🙂
    Belenéztem a blogodba, nagyon tetszik, visszatérő olvasod leszek, köszönöm, hogy megosztottad velem a linkjét és a gondolataidat a bejegyzésemről. 🙂

  4. Diet Maker says:

    Kedves Blogger

    Nagyon szívesen segítek neked egyéni diétával, ami a tartós fogyáshoz kell. Elolvastam a bejegyzését és jó, ha 5% esélye van, hogy ebből valaha fogyás lesz. Nagyon sok a hiba a “diéta tervében”.
    Itt a blogom: dietmaker.blog.hu

    Üdv
    Teremy Alex
    Diet Maker


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!