Katarzis

Halloween, én így szeretlek!

Még van néhány nap Mindenszentekig, de már elárasztják a facebook hírfolyamomat a halloween-ellenes megnyilvánulások is.

 Azok után, amit a Valentin-nappal művelünk (utáljuk, csak azt nem tudom, miért?), ez engemet egyáltalán nem lep meg, a “külföldi szokás majmolásán” túl ez a töklámpázás sokaknak szó szerint lelkiismereti kérdés, gyökereink, halottaink meggyalázása.

“Magyarországon nincs Halloween, Magyarországon Mindenszentek vannak!”

“Halloween? Bocs, nem, én keresztény vagyok!”

Ilyen és hasonló posztolások jönnek velem szemben, s én kicsit már húzom is be a nyakamat,  hiszen én is írtam a blogban egy bejegyzést halloween bulira készíthető fertelmesen ronda ételekről.

Magyar keresztényként!

Akkor én most ellene vagy mellette vagyok? 

Nos az igazság az, hogy engemet hidegen hagy az egész halloween-őrület. Nem faragok tököt, nem töröm a fejem jelmezeken és a ronda kaják elkészítési módját is azért hoztam a youtubról, mert én magam nem készítek semmi olyasmit.

És hogy miért?

Nagyon egyszerű! Mert a környezetemben más sem foglalkozik vele. Annyira nagyon pedig nem szimpatikus, hogy kezem-lábam törjem érte és én legyek az első fecske, aki elkezd bolondozni.

De mi lenne, ha nem így lenne? Sodródnék-e az árral, ha mindenki kedvet kapna halloweent ünnepelni körülöttem?

Valószínűleg igen.

 Van nekem egy baráti társaságom, akikkel régebben folyamatosan a bulizáson járt az eszünk, kerestük és találtunk is állandóan alkalmat az ünneplésre. Buliztunk szülinapokon, névnapokon, Valentin-napon, Szilveszterkor, ha pedig bulizhatnékunk volt, és nem jött semmilyen évforduló, jól jött a Buksi 4. születésnapja is. Csak aztán ezek az éjszakák elmaradtak, mert jöttek (születtek) a gyerekek meg az élet is megmutatta, hogy mégsem fenékig tejfel, fellazult a társaság. De én nem tartom kizártnak, hogy ha minden a régi lenne, akkor igenis tartanánk egy bulit halloween apropóján is. Kint főne a bogrács, sülne a flekken, bent szólna a “Jég dupla whiskyvel” és a többi, (a kelták biztosan forognának a sírjukban, “miféle halloween ez?), abban kicsit kételkedek, hogy bármelyikünk is foglalkozna ronda ételek készítésével, (ilyenkor amúgy is a férfiak főznek), de a gyerekek biztosan faragnának töklámpást és beöltöznének, hiszen nincs is még egy ünnep ami ennyire muris és izgalmas számukra. Csakhogy én ilyen dolgok megszervezésében (szervezés elindításában) általában passzív vagyok, amíg nem jön valaki szólni, hogy menjünk!, csináljuk!, én bizony nem fogom senkire “ráverni az ajtót”, hogy bulizni akarok Mindenszentek estéjén.

És hogy meddig tartanának ezek a halloween bulik? Persze reggelig, de most nem így értem. Hanem az évek múlásában. Hát addig, amíg valamelyikünknek nem lenne egy annyira kedves halottja, hogy legkevésbé bulizni vágyjon Halottak napja környékén. Mert hiába mondjuk, hogy halott szeretteinkre minden nap gondolunk, ez igaz, de ilyenkor szinte csak rájuk gondolunk néhány napig. Nem is lehetne másképp. Ezt látjuk, erről olvasunk, az ismerőseink között is ez a téma. És még lehet, hogy egy fiatal vágyna is szórakozni, mégis inkább otthon marad, mert úgy érzi, édesanyja ezt nem venné jó néven, hiszen ő meg a nagyi miatt kesereg. 

 

  De ha már nekem nem jut ebből az ünnepből semmi, miért is támadnám azokat, akiknek jelent valamit?

Volt nekem egy kolléganőm, egy rémesen aranyos csaj, aki Jehova tanúja volt. Ahogy közeledett a karácsony, s mi bent a munkahelyen egyre többet beszéltünk a készülődésről, kiderült, hogy ők egyáltalán nem ünnepelnek, egy pogány szokásnak tartják. Nincs se ajándékozás, se karácsonyfa,“annyi csak nekünk, mint egy vasárnap, még annyi se!”-mondta egyszer. Mikor eljött a szenteste, mindenkinek küldtem sms-t, aki számított nekem. Ő is számított, hiszen nagyon kedveltem, de neki direkt nem küldtem; tiszteletben tartottam a hitével kapcsolatos döntéseit. Ezek után alaposan ledöbbentem, hogy egy jó hosszú, igazi karácsonyi, szívhez szóló versikét kaptam tőle, ezzel annyira összezavart, hogy sms-ben hirtelen csak annyit írtam vissza, hogy “Nagyon köszönjük, mi is kívánunk nektek jó pihenést!” (Aztán már a körmömet rágtam, milyen bunkó vagyok, lehet hogy mégis kellemes ünnepeket kellett volna kívánni?)  Karácsony után valahogy szóba kerültek köztünk ezek a köszöntések, s belőlem kibuggyant, hogy mennyire meglepett, hogy ő is boldog karácsonyt kívánt nekünk. És tudjátok, mit mondott?

“Én nem ünneplem, ez igaz, de te igen, neked sokat jelent, gondoltam rád akkor este, ezért kívántam kellemes karácsonyt, ennyivel hozzájárultam az ünnepedhez. 🙂 ”

 

Hát erről van itt szó. A tolerancia. És a szeretet. Amiknek sokkal, de sokkal erősebbnek kellene lennie, mint az elveinknek.

 Csakhogy van itt egy másik probléma is. Mondhatnám a legnagyobb. A halloween egy okkult ünnepkör. Nem biztos, hogy nincs igazuk azoknak, akik veszélyeket látnak benne. Mindenkinek meg kell adni az esélyt, hogy az ünnep igazi jelentésének, történetének ismeretében maga döntse el, hogy akar-e halloweenezni és hagyja-e ünnepelni gyermekét. (Erről az interneten rengeteg leírás van.) Nem tudom, hogyan működnek a felettünk álló erők, rejlik-e veszély vajon abban is, ha valaki egyszerűen csak tart egy kis összejövetelt, kifarag egy-két tököt és elkészít néhány szellem-habcsókot? Mert ha igen, akkor érthető, hogy az ember félti az embertársát. Ezt az egyetlen érvet tudom elfogadni, ha valaki kézzel-lábbal tiltakozik mások halloween-ünneplése ellen is.

 Aki viszont ebben nem hisz, nem szép dolog, hogy piszkálja az ünneplőket. Nem is csoda, hogy lázadnak és évről évre intenzívebben ünnepelnek. Mi vajon hogyan reagálnánk arra, ha nem lehetne békében és bűntudat nélkül megünnepelnünk például a karácsonyt? Joggal várjuk el, hogy akinek ez nem tetszik, az tartsa meg magának a véleményét. Mert most melyikünk fogja hanyagolni a szeretet ünnepét csak mert nem magyar gyökerei vannak?  Vagy azért mert nem is biztos, hogy aznap született Jézus?  Vagy azért mert sokak szerint képmutatás az egész ünnep és inkább szól a költekezésről, pazarlásról és egymás felülmúlásáról, mint az igazi szeretetről? Arról pedig már írni sem merek, hogy vannak, akik a karácsonyfa feldíszítésében is bálványimádást látnak. Hát ennyire különbözőek vagyunk. Nem is tudunk mindenkinek megfelelni, szerintem már az is elég, ha a saját lelkiismeretünkkel egy hullámhosszon vagyunk.

 

halloween

Kép

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!