Katarzis

A mi tavaszunk képekben

 

Rohan az idő… Nem is olyan régen fényképeztem ezt a téli utcaképet, s ma már minden üde zöld. 

Tél

A mi tavaszunk1

Sőt! Azóta már méregzöld és néhány nap múlva már a virágzó gyümölcsfák látványa is a múlté.

A mi tavaszunk2

 

  A múlt héten a saját szememmel győződtem meg arról, hogy a gyümölcsfáknál az északhoz lévő közelségnek igenis minden kilométere számít. Tőlünk két községnyire már minden fa virágban állt, nem győztem gyönyörködni a busz ablakából, de 10 perc múlva otthon csak a kopárnak látszódó bokrok, fák fogadtak. 

És 2 nap múlva láss csodát! Akárhová nézek, pattogatott kukoricával teleszórt lebegő képződményeket látok. 

 

Nyitnak a meggyfáink

A mi tavaszunk3

A mi tavaszunk4

A mi tavaszunk5

 

 

És a körte is

A mi tavaszunk6

A mi tavaszunk7

 

Ez már egy másik körtefa, kicsilányom fotója, milyen boldog volt, hogy a méhecskének is éppen azon a virágon és épp abban a pillanatban lett dolga, amikor ő kattintott a telefonján. 

A mi tavaszunk8

 

Somfánk. Már elnyitott virágokkal. Nagyon picike, erről még néhány évig nem lesz lekvárnak való.

A mi tavaszunk9

 

Diófa és a “berkéje” (google szerint elfeledett szó. De jó, hogy én csak így ismerem).

A mi tavaszunk10

 

A birs még lustul, ő megteheti, késő ősszel kell csak termést felmutatnia (esetleg soha nincs rajta egyetlen egészséges birsalma se 🙁 ).

A mi tavaszunk11

 

Alma. Mintha valami betegség lenne a levelein, ezt muszáj lesz szakembernek megmutatnom. 

A mi tavaszunk12

A mi tavaszunk13

 

Kinyitva már csak egészen halvány rózsaszínűek lesznek a virágok. Hol van ez a japán cseresznyefák pazarságához képest?! Halvány, szolid, kicsike. De a lényeg, hogy a mienk!

A mi tavaszunk14

 

A ribizli

A mi tavaszunk15

A szeder

A mi tavaszunk16

 

Ez pedig a málna. Nyugi, én sem tudnám őket megkülönböztetni. 🙂

A mi tavaszunk17

 

A citromfüvem. Remélem érkezek Apukának idejében szólni. Minden évben újra és újra figyelmeztetni kell, hogy a szederbokor előtt van “néhány tő akármi, ami nem gaz”, azon a részen óvatosabban kaszálgasson.

A mi tavaszunk18

 

A mi tavaszunk19

 

Ez az árvacsalán.

Azért érdekes, mert gyerekkoromban megettük a virágja végét, picurka “mézcsepp” van benne.

A mi tavaszunk20

A mi tavaszunk21

 

A gyermekláncfű

Legalább annyit játszottunk vele, mint most a gyerekeink a mobiltelefonnal. Szedtük, fontuk nyakláncnak, karkötőnek, hajdísznek. Csíkokra hasítottuk a szárak végeit, vízbe tettük, felkunkorodtak, abból lett a bárányka. (Azt ne kérdezd, mire volt jó. Fogalmam sincs.)

Felnőttkoromban már nagyon utáltam ezt a növényt, a lányok ruháit foltossá tette, minden szoknyán, pólón, rövidnadrágon ott volt a nyoma, a szürke kis karikák. Semmilyen szer nem vitte ki az anyagból.

A mi tavaszunk22

 

 Ezt az ártatlan kis kék virágot ismeritek? (Én sajnos nem tudom a nevét, valaki esetleg?) Ilyet nem volt szabad szedni, azt mondták, hogy szemölcs lesz tőle a kezünkön.  Ha-ha-ha! (gyerekként persze nem nevettem, elhittem).

A mi tavaszunk23

 

Ez a réti boglárka is tiltólistás volt.

-Le ne szedd, vért fog adni a tehenetek tej helyett!-mondták nekem az okosabb gyerekek.

-De nekünk nincs is tehenünk!- mondtam én-csak mamáméknak.

-Ha egy udvaron laktok, akkor sem szabad!

És én ezt is elhittem. Soha nem szedtem ilyen virágot. Nehogy bajt hozzak valaki tehenére. 🙂

A mi tavaszunk24

 

Ez az én kertem. Ilyen-olyan okok miatt egyelőre csak a természet gazdálkodik benne. De ő nagyon jól csinálja. Érti a dolgát!

 

Maradj még tavasz! Szeretünk! ♥♥♥

 

A mi tavaszunk25

 

A mi tavaszunk26

Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!