Katarzis

Dunakanyar-a látvány, amivel nem lehet betelni

  Két évvel ezelőtt húztam ki a képzeletbeli bakancslistámról Visegrádot. Teljesítve! Imádtam akkor minden percét a kirándulásnak, a Fellegvárat, a sétát a Duna-parton, a barátságos kis szállásunkat.

 

 

WP_20150703_11_15_17_ProWP_20150703_11_15_34_ProWP_20150703_11_49_47_Provisegrad2
< >

 

   A hétvégét most ismét Pesten tölthettem a családommal és úgy döntöttünk egy baráti házaspárral, hogy vasárnapra keresünk valami programot a közelben. Nem szervezett programot, műsorokkal, tömeggel, inkább valami kellemes kikapcsolódásra vágytunk a természet lágy ölén. Előbb a Velencei-tóra gondoltunk, de a kicsilány is csak fintorgott az ötletre és bennem is rúgkapált egy rossz emlék Velencéről még diákkoromból, amikor az osztálykiránduláson úgy összemartak a szúnyogok, hogy a lábamon nem volt csípésmentes négyzetcentiméter (május közepén volt ez és akkor még csak főszezonban irtották a kis piszkosokat; nem tudom, változott-e a helyzet azóta).

   Egy hang most is azt duruzsolta, hogy Visegrádra akarok menni. Még mit nem! Amikor annyi hely van még, amit nem láttál!-replikázta a tudatosabb énem. Ezért esett végül Dobogókőre a választás… Visszafelé meg jövünk Visegrádnak, át a hegységen, Esztergom felé kerülve, arra még úgysem járt egyikőnk sem. (Javíthatatlanul engedékeny vagyok időnként önmagamhoz. 😀 )

  Annak, aki nem Budapesten él már az is egy élmény, hogy Érd felől indulva-autópályamatrica hiányában-Budán, a Duna-parton kocsikázhat végig. (Vasárnap délben a forgalom is gyér volt, haladni is szépen lehetett.) Szentendrénél kellett Pilisszentkereszt felé kanyarodni, onnantól meredek hegyoldalakon visz fel az út Dobogókőre. Nem nagyon volt forgalom arrafelé, de a helyszínen már nem panaszkodhattunk, hogy egyedül vagyunk. Sőt, még “földiekkel” is találkoztunk, távol az otthontól 400 km-re milyen jól tud az ilyen esni. 

 

Micsoda látvány!!!

   Bő egy órát nézelődtünk, aztán indultunk tovább.

   Hogy milyen út vitt aztán Dobogókőtől Esztergomig, azt elmesélni nem lehet, azt látni kell! Maga a zöld szín egy teljesen más árnyalatában mutatkozik meg, mint ahogyan eddig megismertük. Gyönyörű, csodálatos az erdő, minden oldalról körülvesz, átölel szinte, de tériszonnyal élők jobban teszik, ha nem tekintgetnek lefelé a lejtős oldalon. Nem annyira veszélyes útszakasz ez, hiszen buszjárat is visz arra, de nekem azért szokatlan, hogy 20 percen keresztül kanyargós szerpentineken kocsikáztat valaki, akinek esze ágában sincs félni a volánnál és félelmetesen laza még egy ilyen útvonalon is.

 

   Visegrádra megérkezve lentről is lehet persze látni, hogy honnan jön és hová megy a folyó, de ha már ott vagyunk, vétek lett volna nem felmenni a Fellegvárba.  

 A Dunakanyar onnan fentről…. azt nem lehet elégszer látni, nem lehet megunni. “Tudták ezek a régiek, hová kell építkezni!”-mondta a barátunk, amikor a vár legmagasabb pontjára érve körbenézett. 

 

   A Visegrádi várba 1700 forint a teljes árú felnőtt belépő, a kedvezményes diák és nyugdíjas jegy 850 forint. Ezzel az összes kiállításra (vadászati, fegyvertörténeti, szent korona kiállítás stb) és a Panoptikumba is be lehet menni. 6 éves kor alatt, 70 éves kor felett ingyenes a belépés. 1400 forintért is lehet jegyet venni, ha valaki csak a kinti látványért szeretné bejárni a várat. Minden hónap utolsó vasárnapján pedig a családok látogathatnak el ide ingyenesen. (A budapesti múzeumok ingyenes családi napjait erre az oldalra kattintva nézheted át.) A parkolás személygépkocsival 300 ft/óra a Fellegvár előtti parkolóban. 

 

 Ilyeneket láthatunk az udvaron:

visegrad6WP_20170709_17_30_31_ProWP_20170709_17_30_39_Pro
< >
Trónon, palástban, koronával is lehet fényképeződni

 

A Panoptikum és a színes kiállítások még inkább betekintést engednek a várnép akkori életébe.

WP_20170709_17_06_38_ProWP_20170709_17_06_21_ProWP_20170709_17_06_46_ProWP_20170709_17_06_55_ProWP_20170709_17_07_04_ProWP_20170709_17_07_46_ProWP_20170709_17_07_58_ProWP_20170709_17_08_45_ProWP_20170709_17_08_58_ProWP_20170709_17_22_30_ProWP_20170709_17_22_54_ProWP_20170709_17_23_13_ProWP_20170709_17_23_01_Provisegrad4WP_20170709_17_03_06_ProWP_20170709_17_24_57_Pro
< >
A Szent Korona másolata

   Az egész kirándulásban egyetlen aprócska folt volt, a szó minden értelmében, ugyanis összeszedtem egy kullancsot, amit csak másnap reggel vett észre a férjem a combomon, hátul. (Előző nap az unokaöcsém nyakába fúrta be magát egy aprócska példány, pedig ők csak a játszótéren voltak és ki sem vette húgom a babkocsiból a gyereket. Nem is gondoltam, hogy Pest környékén ilyen nagy a kullancsinvázió.)

  Azt hiszem, legalább kétévente ellenőriznem kell a Dunát, hogy jól veszi-e be a kanyart és legközelebb a Prédikálószékből szeretném megtekinteni. Az útvonalat már ki is kerestem, Dobogókőről érdemes indulni a piros háromszöggel jelölt turistaúton, 5 km gyaloglás csupán, és ilyen látványban lehet részünk. Egyszer mindenkinek látnia kell ezt is! (Katt a képre a nagyításhoz.)

kép

 

    Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod a barátaiddal is.

    Ha követni szeretnél és még több érdekes és hasznos dologról olvasni, csatlakozz a Katarzis Facebook oldaláhozAz oldalsávban hírlevélre is feliratkozhatsz, ekkor egyetlen levelet kapsz tőlünk minden héten a legújabb blogbejegyzésekről.

  Ide kattintva visszajutsz a főoldalra, itt pedig blogom előszavát olvashatod.

 
 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!